Klaudia kínai kalandjai folytatódnak a következő posztban. Az előző bejegyzésből megtudhattuk, hogyan telt Shanghai-ban az egy éves kínai nyelvi képzése, most pedig egy 3 éves nemzetközi kapcsolatok mesterképzésbe nyerhetünk bepillantást általa. A sorozat 2. része következik újabb kalandokról, egyetemi életről,munkáról, utazásokról.

Az előző bejegyzés ott ért véget, hogy választanod kellett, hogy Magyarországon dolgozol tovább a Külügyminisztériumban, ami mindig is az álmod volt, és emellett elvégzed az igazgatásszervező mesterszakot,  vagy pedig belevágsz egy 3 éves mesterképzésbe nemzetközi kapcsolatok szakon Shanghai-ban. Végül az újabb kínai ösztöndíj mellett döntöttél. Ekkor milyen ösztöndíjat nyertél el, és miket kellett hozzá teljesítened?

Az Európai Unió EU Window Scholarship programjába kerültem be. A program keretein belül tagországonként évente 2-3 ember kap lehetőséget kínai mesterszakos tanulmányokra. A pályázati anyagom többek között az addigi munkahelyeim ajánlóleveleiből, gyakorlati igazolásokból, a tanulmányi eredményeimet igazoló dokumentumokból, más plusz diákköri tevékenységekről, publikációkról és motivációs levélből állt. A jelentkezéseket a brüsszeli kínai képviseleten válogatták elő, majd a megfelelőeket továbbították Pekingbe a kínai kormány ösztöndíj bizottságának. Miután ők pozitívan határoztak a jelentkezésemről, egy skype interjún vettem részt a jelölt egyetem képviselőivel, és kitöltöttem egy írásbeli tesztet is. Mindkettőt kínai nyelven.  Eredetileg 4 évre jelentkeztem, de végül az egyetem úgy ítélte, hogy nincs szükség az első évi nyelvi felkészítőre, így egyből kezdhettem a mesterszakot.

Hogyan épült fel a mesterképzés? Milyen tantárgyaid voltak?

A Shanghai International Studies University-re vettek fel nemzetközi tanulmányok szakra. Ez már teljesen más volt, mint a korábbi egy évem Kínában, amikor csak nyelvet tanultam. Egy spanyol lányt leszámítva csak helyi diákok voltak az évfolyamomban, és minden tárgyat kínaiul hallgattam. Volt pl. biztonságpolitika, Kína nemzetközi kapcsolatai, amerikai és eu-s külpolitika, közgazdaságtan és nyelvi órák. Minden héten, minden évfolyamnak kötelező volt résztvennie a kínai szocializmus tárgy előadásain is. Az itthoni, sokszor több száz fős évfolyamok után szokatlannak éreztem, hogy csak 25-30 évfolyamtársam volt. Így inkább hasonlítottunk egy gimis osztályra, mint egy egyetemi évfolyamra.

Könnyen befogadtak a helyi diákok? Milyen a viszonyuk a külföldiekhez?

Elfogadják a külföldieket, és egyfajta különlegességként tekintettek ránk. Én elég sokat tettem azért, hogy közéjük tartozzak, megszeressenek. Sok időt töltöttem velük, közvetlen voltam, igazán meg akartam őket ismerni.  Teljesen elfogadtak, beavattak az apró cseprő dolgaikba, sőt a 3. év végén már egyikőjük esküvőjére is hivatalos voltam, ami azért elég nagy szó.

Van különbség a kínai és a magyar diákok között?

Sokkal fegyelmezettebbek, alázatosabbak a kínai diákok. Folyamatosan azon kellett dolgoznia a csoportnak, hogy minél jobb eredményeket, minél több pontot érjünk el. Mindenki beleadott mindent a tanulásba.

Emlékszem, amikor felvetettem, hogy csapatépítés gyanánt menjünk el szórakozni egy kicsit valahová, akkor azt javasolták, hogy aznap este a szokásostól is tovább, este 10-ig legyünk együtt a könyvtárban. Így hát szórakozni nem igazán jártunk, egyszer voltunk karaoke-zni, és néhányszor főztünk együtt gőzgombócot… :)

A tanár-diák viszonyra mi jellemző? Azt gondolnám, már csak a társadalmi-politikai berendezkedés miatt is, hogy még hierarchikusabb, mint Magyarországon.

Ez valóban így van, Kínában nem megszokott a “bratyizás” a tanárokkal. A professzor személye a legfontosabb az egyetemen. Az ő szavuk, iránymutatásuk nagyon sokat jelentett a diákok számára, de egy hétköznapi példa is jól mutatja rangjukat: Az iskolai buszra például nem szállhatott fel addig egy diák sem, amíg minden tanár el nem foglalta azon a helyét.

Papíron hiába voltak megkülönböztetve az előadások és a szemináriumok, valójában ugyanolyanok voltak. Sem az előbbieken, sem az utóbbiakon nem tettek fel kérdéseket sem a tanárok, sem a diákok. Nem kérdezték meg, hogy mit gondolunk egy adott témáról. Emiatt is volt nagyon érdekes, amikor az egyik félévben egy tajvani tanár tartotta a bizonságpolitika tárgyat. Az ő elvárása az volt, hogy minden órán két ember vitatkozzon egymással egy adott témát kidolgozva. A kínai diákok ezzel a szituációval nem tudtak mit kezdeni. A kínaiak a kulturális különbségekből adódóan nem szeretik a vélemények ütköztetését, a nyílt konfrontálódást.

A tanulás mellett maradt időd a kikapcsolódásra, esetleg az ország körbeutazására?

Igen, elég sokat tudtam utazni a az iskolai szünetekben. Egy hátizsákos körutazás során jártam Vietnámban, Laoszban és Thaiföldön is. Emellett voltam a Fülöp-szigeteken, és persze több kínai kiránduláson is részt vettem.

Sportolni mindig szerettem, a sziklamászásba Kínában szerettem bele igazán, ahol egy igazi kínai mestertől tanulhattam a technikát. Szerveztem egy három hetes dél-kínai sziklamászó túrát is, amelyre három másik magyar mászó utazott ki és tartott velem. Nagyon természetközeli élmény volt, barlangokban aludtunk, patakokból ittunk, miközben meghódítottuk az ismeretlen sziklákat.

Azt hiszem, mindenkit foglalkoztat már mostanra a kérdés, hogy anyagilag hogyan lehet kivitelezni a tanulmányokat, utazásokat.

Az ösztöndíjam lényegében fedezte minden költségemet. Persze nem rongyrázósan, hiszen mindig a suli menzáján, vagy éppen utcai árusoktól vettem az ebédemet, és a legolcsóbb helyekről ruházkodtam. Mivel a Magyarország és Kína közötti utazást nem térítik az ösztöndíj programon belül, ezért arra külön kellett mindig spórolnom. Vagy például amikor eldöntöttem, hogy az utolsó évben már Pekingben szeretnék lakni Shanghai helyett, ahol már lakbért is kellett fizetnem, (mivel elhagytam az egyetem által biztosított kollégiumot), ezért arra is félre kellett raknom.

Ha az embernek az ösztöndíjon kívül is szüksége van némi bevételre, akkor azért meg lehet találni a lehetőségeket. Aki szőke és kék szemű, az modellkedhet, mindegy, hogy szép-e. Aki nem szőke és kék szemű, de külföldi, az általában angolt tanít. Én például heti egyszer latin táncot taníottam egy edzőteremben, a havi bérletért cserébe.

Miért költöztél az utolsó évre Pekingbe?

Pekingben kaptam gyakornoki állást az Európai Unió Külügyi Szolgálatának politikai részlegén. 3/4 évet töltöttem ott, de szakmailag felért egy újabb egyetem elvégzésével, annyira sokat tanultam ott.

Hogy érzed, a személyiségedre hatással volt, hogy ilyen sok időt töltöttél egy, a miénktől teljesen eltérő kultúrában?

Mindenképpen! Sokkal türelmesebb lettem. Kína előtt például rengeteget idegeskedtem a magyar bürokrácia lassúságán, az emberek udvariatlanságán. Aztán rá kellett jönnöm, hogy ott még nehézkesebben működnek a dolgok, nagyobb a tömeg, több az ilyen jellegű impulzus. Mára az ilyen jellegű bosszúságokat nem veszem fel. Mikor először jöttem haza a felhőkarcolók közül, akkor vettem észre, hogy Budapest építészete mennyire szép, sokkal jobban értékelem a jó levegőt, az iható csapvizet, a városok/helyek közötti távolságok is sokkal kisebbnek tűnnek.

Milyen jó tanácsod lenne azok számára, akik talán pont most kaptak kedvet a kínai tanulmányokhoz?

Rengeteg ösztöndíj lehetőség van, csak meg kell őket találni! Sokszor nem hirdetik őket, csak az egyes intézmények honlapján jelennek meg. Ne féljetek belevágni a kínai kalandba, rengeteg újat tanulhattok magatokról a kint töltött idő alatt, valamint az új kulturális és nyelvi ismeretek számos kaput nyitnak meg később karrier tekintetében. Nem mondom, hogy könnyű lesz, de megéri! Én újra jelentkeznék, ha megtehetném.

Klaudia története a következő bejegyzésben folytatódik!

Az 1. részt pedig itt tudod elolvasni!

Tetszett a poszt? Kövesd a blogot, liko-old a Facebook oldalt! Kérdéseidet, személyes beszámolódat várom a szabadapalyablog@gmail.com címre, itt kommentben, vagy szintén Fb-on!

Képek forrása: pixabay.com